2026 Húsvétjának érseki enciklikája!

Őboldogsága Makáriosz, Athén és egész Görögország érsekének, 2026-os pasztorális enciklikája a Feltámadás ünnepének Nagy Vasárnapján!

Kedves, szeretett és vágyott gyermekeim az Úrban,

KRISZTUS FELTÁMADT!

Feltámadt, és az egész teremtés megtelik az Ő fényével és isteni kegyelmével. Feltámadt, és minden örömmel és ujjongással áradozik. Feltámadt, és vele együtt feltámadt a mi reménységünk és üdvösségünk is. Feltámadt, és minden bánat, minden kereszt, amelyet az ember hordoz, mintha eltűnne az Ő szeretetének és isteni hatalmának felfoghatatlan irgalmában. Mert Pál apostol szerint: „Benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28).

Az Ő kegyelmében élünk; Általa létezhetünk valóban; és az igazi szeretet Általa van. Nélküle minden üresnek, haszontalannak és jelentéktelennek tűnik. „Minden Őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett” – ahogyan a szeretett tanítvány mondta (Jn 1,3). Minden, ami életünkkel és üdvösségünkkel kapcsolatos, Őáltala, a feltámadt Úr, Isten és Üdvözítő, Jézus Krisztus által jött el hozzánk.

Az Ő megtestesülése értünk történt; földi jelenléte értünk volt; az emberi természetnek az Isten Fiának egy személyében való összekeveredés nélküli felvétele értünk történt. Érettünk hajolt le a mindennapi dolgokhoz. Érettünk történtek a csodák, a tanítások, az irgalom a bűnösök és parázna nők iránt. Érettünk volt türelme a farizeusokkal és üldözőivel szemben. Érettünk szenvedte el az isteni szenvedést, az ütéseket, a megkorbácsolást, a keresztet, a sírba tételt. Érettünk adta a dicsőséges Feltámadást és a mennyei fény feltétel nélküli ajándékát az egész emberiségnek, amely ma betölti a világmindenséget örömmel és lelki ünnepléssel.

Az igazi ismeret fénye – Photikéi Szent Diadokhosz  szerint – abban áll, hogy tévedés nélkül megkülönböztetjük a jót a gonosztól. Ekkor az erény útja, amely az elmét Isten – az Igazság Napja – felé vezeti, bevezeti azt a tudás végtelen fényébe, hogy nyíltan és bátran keresse a szeretetet. (Száz gyakorlati fejezet, 6. fejezet). A szeretet által és Isten szeretete által teremtetett a világ, működik, virágzik és ékeskedik.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).

Isten kiapadhatatlan szeretete szétárad az egész teremtésben, és megmenti a világot. És mi, mi – az isteni evangélista szerint – megismertük és hittük azt a szeretetet, amellyel Isten van irántunk. „Mert az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne” (1Jn 4,16).

Szeretteim! Amikor az ember elkezdi gazdagon érezni Isten szeretetét, akkor kezdi el lelkileg szeretni a felebarátját is. Ez az a szeretet, amelyről az egész Szentírás beszél. A testi barátság nagyon könnyen felbomlik, ha valami csekély ok támad, mivel nem köti össze a lelki belátás. De akinél a lélek Istentől kap erőt, még ha történik is valami félreértés, a szeretet köteléke nem szakad meg. Mert Isten szeretetének melege által a lélek újra tüzelődik a jó felé, és nagy örömmel gyorsan helyreállítja magában a felebarát iránti szeretetet, még ha az meg is sértette vagy nagyot vétett ellene; és Isten édességével semlegesíti a viszálykodás keserűségét.

A feltámadt Isten-ember, Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk a tökéletes példaképe az igaz szeretetnek, de a türelemnek, állhatatosságnak, jóságnak és nyugodt erőnek is. Pedig Istentől fogva elkerülhette volna mindazokat a szenvedéseket, Ő mégis türelmesen elviselte azokat. Bár az apostolok feje megtagadta Őt kínzói előtt, Krisztus türelmesen várta őszinte bűnbánatát. Bár a kereszten szenvedett, szeretettel imádkozott azokért, akik keresztre feszítették. És cselekedetben fejezte ki a tökéletes szeretetet, önmagát feláldozva az egész emberiségért, akiket isteni jóságával barátainak nevez:

„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha megteszitek, amit én parancsolok nektek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtotokra adtam nektek.” (Jn 15,13-15)

Senkiben nincs nagyobb szeretet annál, aki önmagát áldozza, hogy barátai üdvözüljenek. Mi most barátai vagyunk, és nem szolgái Istennek. Az Ő áldozata és drága vére biztosította számunkra ezt a lehetőséget – ezt a legfőbb ajándékot, ezt a felfoghatatlan felajánlást. Elég persze, hogy méltókká tegyük magunkat erre az ajándékra azáltal, hogy – amennyire tőlünk telik – követjük az Ő szent parancsolatait.

És bizony, szeretteim, igaz, hogy olyan időkben élünk, amikor a gyűlölet, a megosztottság, a viszály, a gyilkosságok és a pusztító támadások jellemzőek, egyéni, társadalmi és nemzetközi szinten egyaránt. De mit jelent ez? Azt, hogy jogosan feledkezünk meg a szeretet, a nagylelkűség és a testvériség parancsolatáról? Semmiképpen! Éppen ellenkezőleg.

Éppen ilyen sötét időkben kell – mint Krisztusunk, Istenünk igaz barátainak – folyamatosan emlékeztetnünk magunkat és egymást ezekre az egyetemes keresztény értékekre. Ezek az egyetlen remény a gyógyulásra. Mert ahogyan az óceán is számtalan vízcseppből áll, úgy a világ is emberek millióiból épül fel. Mi magunk vagyunk a világ – te, én, a mellettünk lévő és a velünk szemben lévő. És amikor mi, egyenként – követve a megtestesült Isten példáját, aki értünk áldozta fel magát és támadt fel – mindenáron kitartunk a jóság és a szeretet mellett, akkor a belőlünk álló világ is átalakul.

Azon az úton és a példa szerint, amelyet először Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus rajzolt fel számunkra az Ő Szent Feltámadása által, Akié minden dicsőség, tisztelet és imádás az Atyával és a Szentlélekkel együtt, mindörökkön örökké. Ámin!

† MAKÁRIOSZ 

ATHÉNÉS ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKE

Virágvasárnap

 

Pálmavasárnap magyar igaz ortodox missziónk közép-dunántúli Szent Benedek kápolnájában!

Osszanna a magasságban! Áldott, aki az Úr nevében jő!

TÁMOGASSA MAGYARORSZÁGI MISSZIÓNKAT

 

Amennyiben támogatni szeretné magyarországi igaz ortodox missziónkat, azt megteheti az alábbi PayPal linken keresztül.

/

If you wish to support our True Orthodox mission in Hungary, you can do so via the following PayPal link:

https://www.paypal.com/donate/?hosted_button_id=NUM7YTNGL4CL2

Trón ünnep Athénban!

Szent templomunk István atyája ismét az áldott emlékű Auxentios érsek egykori katedrálisában szolgált, Őboldogsága Makáriosz, Athén és egész Görögország érseke 22. trón ünnepén.

"Az athéni Szent Apostolok Katedrálisban tartott főpapi liturgia, Szent Gergely Teológus ünnepnapján, valamint Őboldogsága Makáriosz, Athén és Egész Görögország érsekének athéni érseki trónra történő beiktatásának évfordulóján. A Szinodális Koncelebrációban részt vett Őboldogsága Makáriosz Athén és Egész Görögország érseke; Összenteltsége Eftímiosz Thesszaloniki metropolitája; Őeminenciája Gerontios, Phthiotis és Thavmakosz metropolitája; Őkegyelme Makáriosz Peristeri püspöke; Őkegyelme, Timótheosz Kaiszareia püspöke; és majd egy tucat pap. A végén a katedrális papja, Makáriosz atya lelki atyai kinevezést kapott. A lelki gyülekezet végeztével minden résztvevő számára agapét tartottak."

Trón ünnep

Görög Igaz Ortodox Keresztények Egyháza, Athéni érsekség, 

TRÓN ÜNNEP

2026. január 25., szombat (február 7., a civil naptár szerint)

Teológus Szent Gergely Atyánk ünnepén  lesz 22 éve, hogy Legboldogabb Érsekünk, Makáriosz felemelkedett Athén érseki trónjára. 

Ezért szent hierarchai és szinódusi liturgiát tartunk az athéni Szent Tizenkét Apostol Székesegyházban. 

(Artemonos 131, tel. 210.9711074, 210.5714517).

Valamint abban az áldásban is részesülünk, hogy tisztelhetjük Teológus Szent Gergely szent ereklyéjét.

A jámbor és ünnepet szerető híveket meghívjuk, hogy vegyenek részt ezen a lelki eseméngen mindnyájuk lelki javára.

2026 Úrjelenés (Epifánia) ünnepének érseki enciklikája

ŐBOLDOGSÁGA MAKÁRIOSZ, ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKÉNEK 2026-OS ÚRJELENÉS NAPI ENCIKLIKÁJA

Az Úr Jézusban megkeresztelt gyermekeim, legyen veletek Isten, a mi Megváltónk öröme és békessége.

Jöjjetek, szeretteim, készítsük elő az Úrnak útját; egyenesítsük az ösvényeket, amelyeken jár, hogy eljöhessen a Jordánhoz, és megkeresztelkedve kinyilatkoztassa a Szentháromság isteni titkát. Szakíttassunk ki egy darabig a mindennapi, földi kötelességeinkből, és merüljünk el ama föld és menny kinyilatkoztatásában, amely ma a megszentelt folyóban teljesedik be.

Eljött a megújulás lehetősége, legyünk mennyeiek.

Elérkezett az újjáteremtés ideje, térjünk vissza az első Ádám kegyeibe. Ne maradjunk abban, amivé az ősbűn miatt lettünk, hanem legyünk ismét azok, amik egykoron voltunk: kegyelemmel teljesek, Istenhez közelinek.

Keresztel János, és eljön Jézus, hogy megkeresztelkedjék. Isteniségével megszenteli Jánost és a vizeket és bennünket is. A vízbe temeti az egész régi Ádámot és az őt követő bűnt. Felkel a vízből, és magával emeli a világot az egekbe. Ezért nyílnak meg az egek, amelyeket a régi Ádám önhittsége miatt bezárattak. Örömmel nyílnak ki, és mélységükből megszólal a tanúságot tevő Atya hangja. Kétértelműen kinyilatkoztatja, ki is az a Megkeresztelkedő, míg a Szentlélek, galamb formájában leszállva a megkeresztelt Jézusra, megerősíti a titkot.

A korok mélyéről látva előre, Dávid próféta-király ezt a napot így szólította meg: "Mennydörgött a Dicsőség Istene, a nagy vizek felett van az Úr."

Mert hatalmas és uralkodó volt a hallott hang. Ezt a hangot hallva és a galamb formájában látható Mindenszent Léleknek láttán kiáltott fel a Keresztelő: "Te vagy a Krisztus, Isten bölcsessége és hatalma."

Akit emberként látok most előttem és keresztelek, azt vallom, hogy Te vagy a Krisztus, Isten bölcsessége és hatalma. De miért nevezte őt Krisztusnak? Mert a Krisztus név – ahogyan az isteni Atyák tanítják – a két természetet, az Istent és az embert jelenti, amelyek összetalálkoztak összevegyülés nélkül az egyetlen személyben, a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus egyetlen hiposztázisában.

A "Krisztus" név misztikusan az egész Szentháromságot is jelenti. Ebben egyszerre vannak jelen a felkent Atya, az emberi természete szerint megkent Fiú, és a Szentlélek mint az isteni kenet. Ezért énekelt Dávid ismét:

"Azért kent fel téged, Isten, a te Istened örömnek olajával felebarátaid fölé."

Így mi Urunk, Jézus Krisztus előbb megtisztította az emberi természetet az ős-bűntől a Jordán vizein keresztül, majd tökéletesítő mirhával, azaz a Szentlélekkel kente fel. Ettől mi is a szent Keresztségnél, miután előbb a Pap a szentelt medence vizeibe merített minket, azután szent mirhával vagyunk megkenve, míg a Pap kikiáltja: "A Szentlélek ajándékának pecsétje." Így minden keresztyén nevezhető az Úr felkentjének, hiszen így lettünk megkenve, ahogyan a régi időkben a királyokat és prófétákat kenték fel.

Látjátok, szeretteim, mily jelentőségű a mai szent ünnep? Mennyi szimbolikát és titkot foglal magában? Mennyi isteni ajándékban részesülünk bőven? Tiszteljük hát méltóképpen, a mi szent Atyáink hagyományai és az általuk megszentelt egyházi naptár szerint ünneplően, és ne az újítások és emberi találmányok nyomán. Ezalatt értjük azokat, akik inkább a Pápai Egyház naptárát követik, figyelmen kívül hagyva a mi atyai örökségünket.

Nem fogjuk átlépni a Szentléleknek az Isten-hordozó Atyáink által megfogalmazott parancsolatait. Nem fogjuk visszafogadni a Szentegyházba azokat, akiket a Szentlélek méltán kizárt. Nem fogjuk megzavarni a századok ünnepi rendjét, pusztán azért, hogy kövessük a percek és órák kétségbevonható pontosságú megfigyeléseit, mintha csillagászok és csillagnézők lennénk, mintsem egyházbeli emberek és a Mindenszent Léleknek alázatos szolgái. Isten ments! Az Úr kegyelméből megmaradtunk és meg is maradunk abban, amit a Szentektől tanultunk, az apostoli intés szerint.

Igyekezzünk hát, szeretett testvéreim, akik Isten segítségével méltónak találtattunk a hit és a szent hagyományok megőrzésére, hogy szent Keresztségünket tiszta és szeplőtlenül megtartsuk. Mert ahogyan Szent Gergely Palamász mondja, minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy halál által érintetlenek maradjunk:

"Krisztus azt mondta: 'Eljön a világ fejedelme, és nincs bennem semmi belőle.' Ugyanígy kell lenni nekünk, megkeresztelteknek is: erényesen kell élnünk, hogy amikor a sötétség fejedelme eljön, ne találjon bennünk semmi olyat, ami az övé. És ahogyan Krisztus feltámadása után a halál többé nem uralkodott őrajta, úgy kell lennünk mi is. Ne uralkodjék rajtunk ismét a bűn halála, a szent Keresztség által ajándékba kapott feltámadásunk után. Hanem a szent Keresztség erejével.

Mert ahogyan Pál apostol mondja, eltemetkeztünk Krisztussal a Keresztségen keresztül, hogy miképpen ő feltámadt a halálból az Atya dicsőségére, úgy járjunk mi is az élet megújulásában."

Éljünk, járjunk és végezzük ezt az ideiglenes életet egyfajta új élettel Krisztus kegyelmében. Szeretettel mindenkivel, hittel, önuralommal, igazsággal, és mindazzal, amit Isten jósága gyönyörrel látja naponta beteljesedni hívei által.

És így érkezzünk meg áldottan mennyei Királyságának jóságába, amelyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek, az egyetlen Igaz, mindenható Isten folytonosan dicsőíttetik, akiké minden dicsőség, tisztelet, imádat és odaadás, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin!

+ ŐBOLDOGSÁGA MAKÁRIOSZ, ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKÉNEK 2025-ös karácsonyi enciklikája,

 

Szeretett és vágyott gyermekeim az Úrban,

KRISZTUS MEGSZÜLETETT!

Valóban megszületett, és szívünk reménnyel teli; az ég és a föld együtt örül, az Angyalok ámulnak, az emberiség pedig imádkozik és megáldatott a legnagyobb áldással - azzal, amelyet maga a Mennyei Istenünk hoz magával, megtestesülve értünk, bűnösökért, a mi megváltásunkért és üdvösségünkért.

Természetesen teljes pompával, minden lehetséges ünnepséggel, bőséges anyagi javakkal fogunk ünnepelni, amelyeket Ő saját szerető jóságából bőkezűen adományoz nekünk. Mert a pompa, az öröm, a bőség és a nagy kényelem illik az ünnepséghez.

De, szeretteim, álljunk meg egy pillanatra, és összeszedve magunkat, boruljunk le a mai Isteni Születés furcsa és csodálatos látványa előtt - amely lelkileg dicsőséges, de a hétköznapi emberek szemében anyagi szempontból szegényes. Mert ez az emberiség történelmének legkülönlegesebb eseménye nem egy ragyogóan megvilágított szülészeten, nem egy gazdag ember házában történik, ahol meleg szobák, fűtött fürdők és fényűző ruhák állnak készenlétben. Még csak nem is egy tiszta és szerény otthonban - hanem hol? Egy állatoknak szánt istállóban!

Kérlek titeket, hogy lelki szemeitekkel nézzétek meg, amit leírok. Egy istálló a hideg, nyílt vidéken, a sűrűn lakott területeken kívül, amely természetesen nem illatos, hanem kellemetlen szagot áraszt az állatok - szamarak, juhok és mások - természetes szagaitól. Szalma és mezőgazdasági eszközök hevernek szerteszét, erős magányérzetet és elszigeteltséget sugározva. Kész ágy helyett egy alacsony jászol - azaz az állatok etetője -, amelyet tiszta lepedők helyett szalmával béleltek ki, fogadja az újszülött Jézust.

Ünnepélyünk isteni himnográfusa ezt az állapotot „teljes szegénységnek” nevezi, és így szól: „Mi lehet alantasabb egy barlangnál? Mi lehet alázatosabb a pólyánál? Mégis ott ragyogott meg az Istenséged gazdagsága, Ó Uram, dicsőség Néked!” (Az ünnep Ipákoja)

Ez a jelen ünnep, amely hitünk alapvető része, ezért, szeretteim, hatalmas emlékeztetőül szolgál számunkra, hogy az alázatosság és a gazdagság, a kényelem és a világi pompázás teljes hiánya volt az Isten megtestesült Fiának és Megváltónknak a választása és dicsőséges ruhája. Krisztus, aki testté lett, a szegénységet és a nélkülözést választotta, hogy ezzel megmutassa nekünk, hogy a jelen világ anyagi javai és testi örömei nem lehetnek fontosak számunkra, nem lehetnek azok, amiket keresünk és vágyunk. A lelki dolgoknak kell elsőbbséget élvezniük a testi dolgok felett, és hogy a mi küldetésünk inkább lelki, mint anyagi előrehaladás. Pál apostol szerint „az Ő ereje a gyengeségben válik teljessé” (2Kor 12:9).

Túl könnyen megfeledkezünk erről a legfontosabb tanításról, amelyet az Úr Jézus tanított nekünk attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent a világunkban. És azért feledkezünk meg róla, mert az Ő jósága állandó jólétet és békét biztosított nekünk, hogy ne hiányozzon az anyagi komfort. Így ünnepeink többnyire gazdag asztalokkal, ünnepi üzenetekkel és mosolyokkal teli.

Elfelejtjük, mert a modern társadalom minden szószólójának vágya és célja sajnos egyetlen dologra koncentrálódik: anyagi gazdagodásra, a lehető legtöbb javak birtoklására, végtelen konszumerizmusra. És aki nem éri el ezeket a dolgokat, azt sokan rossz szemmel nézik. Sikertelennek, nyomorultnak és figyelemre méltatlannak tartják. Micsoda tévedés, Istenem! Lelkileg milyen alvó szemeik vannak! Hogyan nem képesek – mindazok, akik könnyen ítélkeznek és elítélnek – igazán látni, ki is az a ma megtestesült Isten, és imádni Őt „lélekben és igazságban” (Jn 4:24).

Szeretteim, a Karácsony nem egyszerű ünnep. Ez a hitünk alapvető ünnepe, amely beteljesülésével emlékeztet bennünket arra, hogy életünk legnagyobb és legsötétebb éjszakájában is megszülethet a fény. Hogy a csodák mindig várnak ránk, feltéve, hogy az önzetlen és őszinte szeretet szikrája lángra lobban bennünk.

A Karácsony arra szólít minket, hogy nyissuk fel lelki szemünket és fáradt szívünket az igazi örömnek - annak az örömnek, amelyet csak Krisztus, a mi Istenünk tud adni. Hogy megbocsássunk, szeressünk, és ne feledjük, hogy soha nem vagyunk egyedül, ha Krisztus új, meleg, emberi jászolként megszületett a szívünkben. Hogy ne feledkezzünk meg a szegényekről, akik mindig is léteznek, és akik nem tudják úgy megteríteni ünnepi asztalukat anyagi javak és mosolyok bőségével, mint mi, és hogy ne hagyjuk őket segítség nélkül és egyedül.

A Karácsony egy új, ragyogó kezdetet szimbolizál - lehetőséget és emlékeztetőt arra, hogy magunk mögött hagyjuk a sötétséget, és hittel, szeretettel és örömmel haladjunk előre. Az Isteni Születés fénye minden évben visszatér, hogy ismét ragyogó útmutatónkká váljon, mert a fény végül mindig legyőzi a sötétséget és annak támogatóit - ez a természetes ereje.

A Karácsony lényege az ajándékok, a díszek és az ünnepségek mögött rejlik. Ez egy lehetőség arra, hogy belső utazásra induljunk a lelkünkbe, amelyet az isteni fény és a bennünk lakozó isteni perspektíva vezet. Ott, ahol a világi dolgok zaja elhalványul és elhallgat, a szív megnyílik az igazság és a szeretet kinyilatkoztatására.

És ahogy Szent Gergely teológus buzdít minket: „Legyünk olyanok, mint Krisztus, hiszen Krisztus is olyan lett, mint mi. Legyünk istenek általa, mivel ő ember lett értünk. A rosszabbat vette magára, hogy a jobbat adhassa nekünk. Szegénnyé lett, hogy mi gazdagok lehessünk az Ő szegénységén keresztül. Szolgai alakot öltött, hogy mi szabadságot nyerjünk. Leereszkedett, hogy mi felmagasztaltassunk.” (Húsvét ünnepének 1. homíliája)

Legyünk olyanok, mint Krisztus, szeretett testvéreim, hiszen Krisztus olyan lett, mint mi. Legyünk kis istenek Neki, mivel Ő ember lett értünk. Ő vállalta a rosszabbat - emberi természetünket -, hogy nekünk a jobbat adja: a kegyelem által való istenné válás lehetőségét. Szegénnyé lett értünk, hogy mi az Ő szegénységén keresztül gazdagok lehessünk. Szolgai alakot öltött, hogy mi megszabadulhassunk a testi szenvedélyektől és a bennünk rejlő halandóságtól. Leszállt a mennyből, hogy mi felemelkedhessünk.

Emelkedjünk tehát fel, testvéreim! Ez a végső célja ennek és minden szent ünnepünknek. Emelkedjünk fel lelkileg és belsőleg, az Isten Fiának kegyelmével és irgalmával, Aki emberi testet öltött az emberiség iránti kimondhatatlan szeretete miatt - Akinek minden dicsőség, tisztelet és imádat jár, az Atyával és a Szentlélekkel együtt, most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Az Úrban buzgó könyörgőd, a megtestesült Krisztusunkban,